Maminbaba

Utazás Egyszerűországba 4. rész - Takarítás racionalizálás

2019. május 6.

"Minden stílus alapja a rend."


(Ez az írás egy 7 részes cikksorozat része. A többi rész linkjét a cikk alján, az illusztráló saját fotókat ugyanott a kapcsolódó galériában találod.)


Ahogy haladtunk előre a lomtalanításban, egyre inkább foglalkoztatott a fenntarthatóság és a tisztaság megőrzésének kérdése. Hónapok teltek el azzal, hogy minden szabad percemben (jó, mondjuk napi félórában) fiókokat rendszereztem, ruhákat válogattam. Menet közben sokszor lebegett az a szemem előtt, hogy a lakás lehető legtöbb részén már ne kelljen többé rendezkednem. A cél a kezdetekkor is az volt, hogy a lehető legkevesebb időmet vegye el a rendrakás, és tényleg így is lett. Ma már a napi rutinom része az a nagyon kevés, és mivel a létezésem részévé vált a pakolás, már fel sem tűnik. Azt szoktam mondani, hogy én már soha többé nem tudok úgy kinyitni egy fiókot, hogy ne tegyek benne rendet (elég ritkán kell). Ezt mástól hallottam, de igaz: megtanultam átlátni a saját szaromon. Vagyis rendszerben látom a tárgyaimat, és átlátom, mitől kell megválnom, mit hová kell tennem ahhoz, hogy a tárolás is esztétikus legyen.


A lakberendezős online tanfolyamon megtanultam, hogy minden stílus alapja a rend. Mélyen hiszek ebben. Mennyi pénzt költünk mi, mai harmincas-negyvenesek a kis családi fészkünk berendezésekor csempére, konyha- és fürdőszobabútorra, nappali bútorra, és aztán mennyire szarunk az egészre, miután be kell rendezni a lakást és élni benne! Hová tűnnek a vízióink, amikor megszületnek sorban a gyerekek? Elveszítik a helyiségeink a funkciójukat, mindenhová betelepszenek a gyerekcuccok; a konyhát annak rendeljük alá, hogy minden kéznél legyen, ezért minden biszbaszt kirakunk a pultra; ugyanez a fürdőben; a nagy műgonddal válogatott gyönyörű hűtőt telerakjuk mágnessel; a vécében meg elfogy a kreativitás, ezért kiragasztunk egy szuperinfós naptárat, ahogy anyánktól láttuk. A gyerekszoba kész káosz; a kiszolgáló helyiségek, mint a kamra vagy az előszoba (a garázst már ne is említsem) meg mintha nem is az otthonunk részei lennének.


A rendrakós blogokon azt írják, hogy a rend fenntartásában sokat segít, ha minden otthoni tevékenység alkalmával bezárod a kört. Nekem erről a mosdóhasználat jut eszembe: elvégzem a dolgom, lehúzom, kezet mosok, törölközök, lekapcsolom a villanyt, bezárom az ajtót. A szakemberek tanácsai szerint valahogy így kellene minden tevékenység esetén. Ha iszol egy kávét, leülsz, élvezed a pillanatot, aztán elmosod a bögrét és el is teszed a helyére, hogy a konyha ugyanolyan legyen, mint a kávéivás előtt. Ugyanez játszás után (amibe egy idő után a gyerekeket is be lehet vonni), fürdés után, étkezések vagy főzés után.


Nekem van egy vízióm arról, hogyan néz ki jól a lakásunk. Én ezt alaprendnek hívom, és minden reggel és este, illetve napközben egyszer a délutáni alvás előtt (akkor felületesebben) visszatérek ehhez az alaprendhez. Ez alkalmanként kb. 7,5 percemet veszi igénybe, ha más dolgom nincs (pl. tiszta ruha elpakolása). Nem vicc, nagy igyekezetemben már többször lemértem. Ebben benne vannak a turbótörlések (olvass tovább), a mosogatógép ki- vagy bepakolása (napszaktól függően, mert reggel ki, este meg vacsora után inkább bepakolok), a kint maradt tárgyak és ruhák elpakolása, ágyazás, néha még a saját szépségápolásom is.


Bónusz, hogy nagy lámpabuzi vagyok (megjegyzés: a lakberendezők szerint helyiségenként 3 fényforrásra van szükség: egy általános pl. csillár, egy helyi pl. olvasólámpa és egy hangulatvilágítás, pl. egy állólámpa), és esténként a kapcsolgatást is ideveszem. Ez így leírva röhejesen hangzik, de biztos vagyok benne, hogy a gyerekekre (és ránk) igenis hat, hogy éppen hol milyen lámpa világít, és mindenki tudja belőle, hogy épp mi következik a szokásos napirendünkben (vagy ha az aznap pont nem szokványos, akkor ez még inkább kapaszkodó).


A nagy rendnek és a minimalista berendezésnek van ám egy nagy hátránya.


Mivel le vannak csupaszítva a felületek, ezért sokkal jobban látszik a kosz. A takarítás racionalizálásban a flylady módszer segített, amivel már szemeztem egy ideje. Olyan rutinokat alakítottam ki, amivel mindig tiszta marad a lakás. Egyszerű dolgokra gondolj: minden reggel fogmosás közben áttörlöm a fürdőben a tükröt, csapokat, vécét, mosógép tetejét, pultot egy darab ablaktisztító törlőkendővel (ami óriási találmány és egyszer ökora fogom cserélni, csak még keresem), ez kábé egy perc. Este pedig a konyhában csinálom meg ugyanezt. Egy törlővel lepucolom a pultot, csapot, és még 2-3 dolgot: mikor mit, amit épp koszosnak látok pl. hűtőajtó, ablakpárkány, csövek a fürdőben, sütő, mikró, kapcsoló, vagy a konyhapult mögötti csempe, ami minden lakásban hatalmas és pont szemmagasságban lévő felület, mégsem jutunk el a rendszeres tisztántartásáig. Nem törekszem tökéletességre, mert holnap ugyanúgy meg fogom csinálni, meg holnapután is. Ezt nevezik a flylady követői turbótörlésnek, és én is nap mint nap alkalmazom.


A flylady módszer részleteibe most itt nem bonyolódok bele, mert én is csak bizonyos elemeit követem. Például azt, hogy legyen egy kényelmes otthoni benti cipőd, mert cipőben (az enyém valahol a mamusz és a simi cipő között van, de csinos) hatékonyabban haladsz a teendőiddel - nekem nagyon bevált! Na de a módszer: abból indul ki, hogy fokozatosan alakíts ki rutinokat. Három hétig csak annyit tegyél meg, hogy mindennap kifényesíted a mosogatódat (elképesztő változást hoz, a fürdőszobai csapnál is!). Aztán ugyanígy hétről hétre újabb apróságokkal egészíted ki a takarítási és rendrakási rituálédat, míg végül eljutsz oda, hogy a rendszeresség hatására folyamatosan fenn tudod tartani a tisztaságot és a rendet. Mint írtam, én reggel és este, illetve napközben egyszer tartok egy körtúrát a lakásban kifejezetten ilyen céllal, és működik. Már kitapasztaltam azt is, hogy a gyerekeknek éppen mikor felel meg erre az idő, de ha nekik szükségük van rám, akkor ők az elsők.


Egy időben az öltözőszekrényemben tartottam egy listát a reggeli és az esti rutinjaimról (nem kell nagy dolgokra gondolni, kábé ilyenek, hogy öltözz fel, reggelizz, időben feküdj le, igyál vizet, nézz be a szennyesbe, gondolkozz a vacsorán stb, tehát amit egyébként is megteszel, és ide volt felírva a reggeli és esti turbótörlésnek nevezett fázis is). Ettől a listától mára megváltam, mert beépült az életembe.


Tapasztalataim szerint az otthon lévő anyukák egyik legnagyobb ellensége a padló tisztántartása, mert az a legnagyobb felület és mindig látszik rajta a kosz. A szőnyegen a játszás maradékai, a konyha köve tocsog a kiömlött joghurttól. Na ez az a téma, amiben megengedtem magamnak egy kis luxust. Nálunk ugyanis robotok takarítanak, egy porszívó és egy felmosó szolgál minket évek óta. Erről régebben írtam egy cikket, ezért most itt nem részletezem. És ha már szóba került: a szárítógép is nagy barátunk, a mosogatógép meg pláne. Ezek az eszközök nem csak a dolguk elvégzésében hasznosak, hanem abban is, hogy elrejtenek: nem kell fregolit, koszos és száradó edényt bámulni. Nekem nagy segítség az is, hogy a konyhán kívül a kamrában is van egy komplett hűtőm. Aki felújít és megteheti, ezeken ne is gondolkodjon.


Pluszpont a szárítónak: a vasalás volt régen a kedvenc házimunkám. Munkaidőben, ha akadt egy szabad órám, hazatekertem kivasalni és vissza (lelkifurdalás nélkül, mert amúgy is éjt nappallá téve és hétvégén is rendszeresen dolgoztam). Ettől pár éve szép lassan elköszöntem, mert nem tudtam közben Pannit hova tenni, és egy idő után eléggé féltettem, hogy ráesik a vasaló. A szárítógép ebben is nagy barátunk, mert kábé szebb lesz tőle a ruha, mint ha kiteregetek.


Új dolog, most kísérletezem vele, de eddig nagyon bevált: a napi főzést és az élelmiszerek beszerzését is igyekszünk racionalizálni. A fagyasztóban ugyebár patyolat rend (és a turbótörlések hatására tisztaság) van, a kamrában és a hűtőnkben is, így könnyen nyomon tudom követni, miből mennyi van itthon, mire van még szükség. Írtam egy táblázatot, hogy mit szoktunk enni reggelire, ebédre, uzsira, vacsira, desszertnek: minden kaját felírtam, és kitettem jól látható helyre. Így egyrészt önigazoltam, hogy viszonylag változatosan eszünk, másrészt ha nincs ötletem, csak átfutom, és egyből eszembe jut valami.



Nem nagy dolgok ezek, de magamhoz képest igenis azok. Apró rutinok, szokások, amik segítenek a tudatosabb házimunkában. Anyukám szerint, aki egyedül él, nálunk nagyobb rend van, mint nála. A felújítás után konkrétan azt mondta, hogy a házunk olyan, mint egy kórház. Ő azt hitte, hogy kritizál és rosszul esik, mi meg Lacival röhögtünk a markunkba, mert ez két gyerek mellett a lehető legnagyobb bók.


Háklisság lenne? Nem úgy érzem. Sokkal inkább azt gondolom, hogy mindezt az én kényelmem érdekében teszem. Hiszen egész nap itthon vagyok, és nekem fontos, hogy milyen környezetben töltök napi 24 órát, az év 365 napján. Azon nem gondolkodom, hogy mit tudok fenntartani ebből, ha majd visszamegyek dolgozni. Ez a harmadik pici érkezése miatt egyébként sem várható pár évig. Addig még ezer dolog megváltozik körülöttünk, változnak a prioritásaim, a szokásaim és a gyerekeim is. A harmadik baba is biztosan felborít majd sok mindent, de nem félek tőle. Majd tanulok megint.


Most viszont rend van körülöttünk, és ez nagyon, nagyon jó érzés.



Ha hasznosnak találtad a cikket, oszd meg kisgyermekes ismerőseiddel is!

A fotók saját készítésűek, kérlek ne használd fel.


A cikksorozat további részei:

Utazás Egyszerűországba 1. rész - Lomok nélkül

Utazás Egyszerűországba 2. rész - Egyszerűbb gyermekkor

Utazás Egyszerűországba 3. rész - Ruhakérdés

Utazás Egyszerűországba 5. rész - Nulla hulladék

Utazás Egyszerűországba 6. rész - Kert gyerekekkel

Utazás Egyszerűországba 7. rész - Boldogságtalálás


Ajánlott irodalom


Marie Kondo: Rend a lelke mindennek

Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor

Flylady: urban-eve.hu

Lakberendezés: otthonkommando.hu

Kapcsolódó galéria